Monthly Archives: március 2004

Forrnapalom

Forrnapalom

forrnapalm

forrnappalom

forrnapálom

 

Tavaszra jött meg forradalom, benne az ún. Petőfi sanyi elvtárssal (baloldali folt). Március 14 az ünnep napja. Ekkor hoztak először tavaszi áldozatot a konyhára, és meg is nyerték vele a forradalmat, aztán el is vezetették a forradalmat, mint általában. A végén nyerték meg, az utolsó öt percben.

Aztán kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, de azok azt nem értették, mert magyarul volt.

Aztán Világos lett, letették a lantot.

 

iCS 2004. 03. 10.

Bornap

Aki szereti a szöllőt, az szereti a bort. A borkultúra megismerése az lényeg. Az Európában is fontos, mert a magyar bor világos hírű, eurűpában kevésbe, mert elnyomja a francia bor. Ezekívül a magyar sajtót is világhírű lenne, aha nem nyomná el őtet a francia sajt.

A bor az egy savanykás ízű alkoholtartalmú ital, keveset fogyasztva jó, sokat fogyasztva rossz hatással az egésszégre. A szöllő levéből erjezstett eszes ital . Tokaji bor. 2. Más gyümölcsből erjesztett ilyenféle szeszesz ital.

Nem a bor beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy a hazai borkultúrát el kell erjeszteni széles körben. Sajtos még nem tart ott, hogy világhír.

A bor két fajtája ismerős: fehér és vörös. Ebből a két színből volt ugyanilyen ‑terror is, a fehér és vörös világháborúban, de a bor nem innen kapta a nevét. A –terror–ok pedig nem a borról kapták nevüket.

A borkóstolás bizony hogy művészet. Nem csak úgy nekiugrunk a bornak és megisszuk, hanem minden érszűkszervünkkel vizsgáljuk. Vannak akik köpnek a borkóstolásnál, mert megunják, nyelni le nem bírják. Miután úgy ittak meg 27-36 féle borból, nem csoda.

Amikor bortkóstolunk, előre megivandó bormennyiséget nem mérlegeljük, kiöntünk a pohárba jó sokat, hogy ha azt nem is isszuk meg, legalább legföljebb kiöntjük majd. Van úgyis sok belőle, egy egész üveggel. Az egész borkóstolást úgy végezzük, hogy erőltetett leassúsággal, főleg, hogyha nagyszámú meghívott előtt végezzük, hogy lássák, hogy milyen értünk is a borkóstáláshoz. Legfontosabb szakasza a nézés, amikor megnézzük a színét, mert ezt lehet a legtovább időhúzni, forgatjuk a poharat. Szagolgatni is lehet jó szokásosig. A borral nem illik gargarizálni.

Utána minden pohár után eszünk sajtot, de azt nem vizsgáljuk meg minden észervünkkel, mert az itt nem feladat. Az csak akkor fontos, ha úgynevezett sajtkóstoláson vagyunk.

A sajtkóstolás bizony hogy művészet. De most nem a sajtkóstolásról van szó.

A sajtkóstoláson a különböző sajtok (mert a sajtok különböznek a bortól és egymástól, és az ízeik is.) kóstolása között borral semlegesítik a sajtok ízét.

Kenyér használata is megengedett.

Na most nézzük, hogy kik a nagy magyar bortermelők. Magyarországon él a mindössze 82 éves fiatalember, a Szederkényi Béla, akinek a kilenchordós avarban érlelt fűzfalevelűje méltán országos hírnévre tett sert. Ez a solymoskúti prüszkös szöllőből készült fehérbor arányosan elegyíti magában a málna, a fahéj, a szegfűszeg, a sóska és a tojássárgája ízét. Amikor megkérdeztük Szederkényit a borának titkáról, elmondta, hogy a szöllőtőkéket előzőleg sósavval kezelt talajba ültette, amelyet azután fűrészporral kevert cementtel szórt fel, ettől a szöllő megritkult, és egy tőkén csak egy fürt termett, apró szemekkel, de cukortartalma sokkal magasabb lett. Aztán az áztatáskor hordónként cserélte a vizet, majd a forgatást kettesével végezte el. Szűrésnél apró lyukú szúnyoghálót használt, háromszor szűrt, egyszer visszafelé.

Szintén híres bortermelő a magyarországi Svarcenberg Albert, aki többféle bort is készít. Leghíresebb neki a kakkuknyéki kékladányosa, amelyet 1967 óta őriz egy félliteres palackban. Ez már annyira megrozsdásodott (így hívják a szakmabéliek azt, ha nagyon összesűrűsödik a bor, mégpedig az autóvillamossági gépszerelő szakmában dolgozók), szóval annyira megrozsdásodott, hogy láncfűrésszel kell vágni. Ízében a körte, a mogyoró, a cipőkenőcs és a Pomorin fogkrém aromája fedezhető fel, külön büszke lehet rá, hogy a magyarországban sehol máshol, de talán még az európában sem találni olyan bort, aminek ehhez hasonlítana az íze. A színe már nehezebb kérdés, már a készítője sem emlékszik rá, hogy ’67-ben fehér- avagy vörösbor volt-e abban a palackban. Tény, hogy most zöldesbarna színű, szilárd és erősen motorolajszagot áraszt.

 

 

iCS 2004. 03. 04.