16. Ábra Vissy Bence – A fej című műalkotása
Mit ábrázol a műalkotás, ugye, adódik a kérdés. Először is, a művész be akar csapni bennünket a hiperrealista módon megfestett képével, azt akarja elhitetni, hogy fényképpel van dolgunk. Pedig nem, csak olyan aprólékosan kidolgozta a festményt, hogy még a háttér elmosódását is ábrázolta. Azonban a kép még így is meglehetősen elnagyolt, a művész csak a leglényegesebb jellemzőket tüntette fel a műalkotáson, nem törekedett például a nemzetiség, politikai hovatartozás vagy a lábméret hiteles ábrázolására. Nem derül ki a képről például, hogy a képen látható személy visel-e lúdtalpbetétet, vagy, hogy kivel telefonált aznap. A lényeg kiemelésével a művész tehát a pillanatszerűség megragadására törekedett, egyéni ecsetkezelési módjával mégis némileg megújítva az impresszionizmus szellemiségét.
Vajon mi látható a képen? Egy fej, és mellette még egy fej, de az már egyértelműen a háttérben van, jól látszik ez a háromdimenzós hatásra való törekvésében, a fény-árnyék viszonyok naturális ábrázolásában. Milyen a szerkezete a képnek? Egyértelműen két részre osztható, jól látszik a vizuális egyensúly a műalkotás szimmetriájában. Szinte látjuk a függőleges vonalat a két fej közt, amely megszabja a szimmetriát, és egyúttal egyértelműen kettéválasztja a két fejet, ezáltal növeli identitástudatukat, teret hagyva egyéni jellegük érvényesülésének, és felhívva figyelmünket a kettő közti eltérésekre. Na most, melyik a két fej közül a fontosabb? Egyértelműen a baloldali, hiszen láthatjuk, hogy a másik csak a háttérben van. Vizsgáljuk meg jobban ezt a baloldali fejet! Először is, milyen alakú is ez a fej? Tojás, igen, egyértelműen tojás alakú fejjel van dolgunk. Mire hasonlít még? Nulla, bizony, egy nagy nullára hasonlít, amely a derékszögű koordinátarendszer kezdőpontja, ezáltal a teljes újrakezdés lehetőségének szimbóluma, valamint a végső kiüresedés jelképe. Mire hasonlít még ez a fej? Földgömb, úgy ám. Ez jelképezi a fej természet- és emberszeretetét, ragaszkodását a teljes földgolyóhoz.
A fejet elszánt tekintettel ábrázolja a művész, még a szája is tátva van. E testtartásban való ábrázolással hívja fel a figyelmet, hogy a világban mennyi ember éhezik. Látjuk, hogy a fej mond valamit. Igen, tisztán leolvasható a szájáról, azt mondja: „Másfél órája nem ettem, kérek sült lazacot!”
Ne feledkezzünk meg azonban a másik fejről sem. Ennek az ábrázolásában a festő rejtett humora nyilvánul meg. Már abban is, hogy hasonlítóra ábrázolja az előtérben lévőhöz. Talán hasonló még a nevük is. A fej furcsa, ferde állása arra utal, hogy eszébe ötlött a Tanú című filmnek az a része, amikor Pelikán elvtársnak az Anyám tyúkja című verset nem sikerül elmondania. Ő biztos jót röhögött rajta.
Röhögjünk mi is jót, és ami a lényeg: liberálisok vagyunk.
Legyen ön is liberális!
iCS 2003. 03. 07.